Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Blogkonferencia

2010.09.10.nincs hozzászólás

A blogok szerepe az online kommunikációban és médiában
Szervező: Kodolányi János Főiskola, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
(dr. Szűts Zoltán, dr. Bódi Zoltán)
2010. április 9.

Előadók:

Balogh Endre a Prae.hu főszerkesztője – Az irodalmi blogok
Dr. Bódi Zoltán főiskolai tanár (KJF) – A blogok nyelvészeti aspektusai
Csala Bertalan – A blog műfajáról
Dr. Fűzfa Balázs egyetemi docens (Nyugat-magyarországi Egyetem)Van-e létjogosultsága a blogszövegeknek egy irodalomtankönyvben?
Nagy Gabriella felelős szerkesztő Litera.hu – A blogok szerepe egy online folyóiratban
Pápay György főszerkesztő (Szépirodalmi Figyelő) – A politikai blogok
Rosta Péter főiskolai tanársegéd (KJF) – A blogok vizuális kérdései
Dr. Sós Péter János főiskolai adjuktus (KJF) – Ki finanszírozza a blogokat?Szugyiczky István grafikus – A képzőművészeti blogok presztízse
Dr. Szűts Zoltán főiskolai docens (KJF) – A szerzőség kérdése a blogokban

Az alábbi összefoglalás blogszerű formában tájékoztat az elhangzottakról.

 A politikai blogok

Pápay György főszerkesztő (Szépirodalmi Figyelő)

A web 2.0 jelenségei, így a blogok az ellentétes feltételezésekkel szemben nem változtatják meg radikálisan a nyilvánosságot, alapvető struktúraváltozás nem történik, ezért nem kell eltúlozni tehát a blogok jelentőségét.

Háttér:

Habermas nyilvánosságelmélete szerint a társadalmi nyilvánosság a felvilágosodás eszméje, amelyben határozottan elválik a magán és az állami nyilvánosság. Irodalmi szalonok jönnek létre, a közérdek artikulálódik a nyilvánosságban. A nyilvánosság résztvevői egyenrangúak, és minden felmerülő kérdés megvitatható, nincsenek tabuk, minden polgár része a nyilvánosságnak.

Ennek folyománya, hogy leegyszerűsített tartalmakat tud csak befogadni a nagy tömeg, mert túl sok az információ, ezért az információt szórakoztató formába kell csomagolni. Fogyasztói nyilvánosság alakult ki, a cél a közvélemény befolyásolása, és nem a közügyek megvitatása. A nyilvánosság a közérdek helyett inkább a magánérdeket, a politikai, a gazdasági szempontokat érvényesíti.

Kifejtés:

A habermasi nyilvánosság nem változik a blogkultúrában, nem történik valójában értéktorzulás, mert ez az igazi nyilvánosság jellemzője. Az internet elvileg tömegességet, szabad hozzáférést hoz.

A webkettes korszak nyilvánosságának a jellemzői:

– kezelhetetlenül sok tartalom van;
– magán-, és politikai érdekek változtatják az információkat,
– a tömeges információk közül a szelektálást időben korlátozott módon tehetjük: ezért piaci szempontok szerint szelektálunk, vagy a szórakoztató, a leegyszerűsített információkat választjuk ki;
– az a népszerű blog, ami például az Index felületére kikerül: itt pedig csak azok a kurrens témák kerülhetnek elő, amelyek a kattintásszámot emelik, tehát itt is korlátozott a nyilvánosság;
– a hálózati csomópontok köré csoportosulnak a blogok is, és ezeket a csomópontokat a kereskedelem generálja.

A web 2.0 csak lokális változásokat hoz a nyilvánosság szerkezetében, globális változások nincsenek:

– a közösségek épülése,
– a rétegzett (tehát a mainstreambe nem illeszkedő) politikai nézetek kifejezési lehetősége megerősödik (lásd: Obama-kampány, vagy a 2010. évi országgyűlési választási kampányban a parlamenten kívüli magyar pártok kampányai).

További kérdések:

Mekkora pluralizálódási potenciál van a hazai blogoszféréban? Lesz-e politikai visszacsatolása? Ha nem lesz, szubkultúrákra esik szét a nyilvánosság.

Ki finanszírozza a blogokat?

Dr. Sós Péter János főiskolai adjuktus (Kodolányi János Főiskola) –

Ellentmondás: látszólag a web 2.0 ingyen van, ám mégsem, mert az utóbbi húsz év legnagyobb beruházásai között van az internet infrastruktúrájának a kiépítése:

– a hálózati infrastruktúrát meg kellett teremteni (vezetékes, és wi-fi, kábel és műhold): ez az államok feladata volt;

– a hardware beszerzése – ez a magánemberek kompetenciája;

– a szoftver beszérzése – ez is magán kompetencia;

– a kiegészítő ipar megteremtése (kamerák, CD- és DVD-írók, kamerás mobilok és egyéb digitalizáló egyéni eszközök stb.) – ezek a tömegtermeléssel kerültek közhasználatba.

Information super highway

Al Gore terjesztette el ezt a kifejezést. Az internetes infrastruktúra fejlesztéséről szóló törvényt 1991-ben, id. George Bush elnök írta alá, ám a Clinton-Gore páros indította el a központi fejlesztést. Az info super highway (’információs szupersztráda’) lényege, hogy az alapvető, hagyományos telefonos gerinchálózatot át kellett építeni, mert kicsi volt a hagyományos hálózat sávszélessége. A cél az üvegszálas, kábeles vezetékrendszer kiépítése, mert ez a nagy sebességű internetet mindenkinek elérhetővé tette.

Miért fizet ma a felhasználó?

– a hardware-ért,

– a szoftverért,

– a kapcsolatért.

Miért nem fizet ma a felhasználó?

– a kapott információért,
– a szerzői jogdíjért,
– gyakran a szolgáltatásokért (pl. e-mail, webtárhely, blogszolgáltatás stb.).

Következmény:

Az általános felfogás szerint az internet ingyenes.

Mai helyzet:

Változás előtt állunk, mert amiért eddig nem fizettük, azért lassan fizetni fogunk! Az offline világ fizetési törvényei begyűrűznek majd (az újságnak ára van, a jogdíjnak ára van, a szolgáltatást kifizetjük az interneten kívüli világban).

A változás menete:

A legnagyobbak elkezdték a tartalom megfizettetését:

Financial Times (ingyen van a headline, a további tartalmat regisztráció után, fizetés ellenében érhetjük el).
– a Times és a New York Times is fizettet a tartalomért,
– a Vatera nevű online piactér minden szolgáltatását megfizetteti.

Magyarország:

– a felhasználói profilokat értékesítik;
– a Google-modell működik (pay/click ’kattintás utáni fizetés’, keresőmarketing)

Kérdés:

Ki fizeti a bloggert?

1. a vállalati blogokban az alapító cég fizeti;
2. a politikai blogokban az alapító politikai csoportosulás fizeti;
3. a családi blogokban az alapító (a család) „fizeti” (ez jellemzően nem közvetlen, pénzbeli juttatás);
4. közérdeklődésre számot tartó, közhasznú, tematikus blogok – nem tudni, ki fizeti!

 A 4. típus értékes tartalom, amelynek társadalmi célja van, és mégsem fizeti senki, pedig ilyen esetben a bloggernek ebből jövedelme kell származzon!

Túltermelési válság alakult ki Magyarországon a blogok piacán, nehéz eligazodni. Az online reklámtorta nagy részét elviszik a nagy hírportálok, kevés jut a blgoknak, minimális a reklámbevételük a kis, közhasznú blogoknak.

Hogy csinálják a nagyon sikeres közhasznú, tematikus bloggerek?Másból élnek, és a blog csak hobbi vagy legfeljebb az offline tevékenységüknek a marketingtámogatása. A blogjuk ismertségét az offline tevékenységük ismertségére alapozzák.

A szerzőség kérdése a blogokban

Dr. Szűts Zoltán főiskolai docens (Kodolányi János Főiskola)
Az előadás alapján készült cikket teljes terjedelmében közöljük, ezért itt csak az előadás kérdésfölvetésének összefoglalása szerepel.

A szöveg a szerzőség és a blog kapcsolatával foglalkozik. A blogrecepció vizsgálata során ma már felmerül a kérdés, hogy túllépnek-e a blogok a szerzőségen? Talán pár évvel korábban, amikor a közösségi tartalomlétrehozást ünnepeltük, már a kérdés feltétele is triviálisnak tűnt, hiszen a webkettő berobbanása és fejlődése azt sugallta, a blog képes és akar önállósulni a szerzőjétől. Ma azonban, amikor a jelenséget némi távlatból szemlélhetjük egyértelmű válasz nincs, mivel összetett, immár kétirányú folyamatról beszélhetünk. Paradox helyzet alakult ki. Bár a blog webkettes forma, egy keret, melyet mindenki szabadon tölthet fel tartalommal, és fontos sajátossága a közösségi tartalomlétrehozás, a szerző bizonyos esetekben mégis a felszínre akar törni. Az üzenet feladója láthatóvá akarja tenni magát, megmutatni magát a világnak, szemben például a Wikipédia láthatatlan szerkesztőivel.

A szerző kiindulópontként egy érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. Az interneten mindenki által szerkeszthető film- és sorozatfelirat (subtitle) adatbázisaiban található, civilek által készített felirat-fordítások rendszeresen megjelennek hivatalos DVD-kiadásokon, vagy a televízióban vetített műsorokban. Maga a felirat egy illegálisan létrehozott termékkel, rippel alkot egészet, így a fordításokat nem védi a szerzői jogi törvény, a feliratkészítők, akik közül páran nick alatt ismertté váltak és elismertséget kívánnak meg, senkihez sem fordulhatnak panaszért, s nem várhatják el, hogy munkájukat bárki is elismerje. Ki legyen tehát ilyen esetben a szerző?

A képzőművészeti blogok presztízse. A grafika a blogokban.

Szugyiczky István grafikus

1997 óta működik az első grafikai blog, a posterpage.ch. Működtetője a svájci Rene Wanner, aki plakátokkal foglalkozik, és a blogjában a plakátokkal kapcsolatos híreket, véleményeket mutat be.

ffffound.com

Kreatív körökben nagyon fontos képzőművészeti blog, forradalmasította a grafikus blogok világát, csak igen erős rostálás után tesz ki képeket, anyagokat. Ma már pénzért lehet kikerülni erre a blogra, nagyon színvonalas környezetet biztosít.

A blogoknak nagyon nagy hatásuk van a vizuális kultúra terjesztésében. Korábban főleg könyvek útján terjedt a vizuális kultúra, ám most a blogok nagyon felgyorsítják ezt a folyamatot. A tervezői, grafikai blogokban vannak mainstream, dizájnalkotó típusok, illetve valamilyen életérzést mutató blogok.

behance.net

Itt regisztrálva lehet moderálás nélkül lehet grafikai munkákat publikálni, és a színvonal ezért nagyon vegyes, míg a fffound.com esetében szigorú a moderálás is.

Az interneten publikált grafikusi munkáknál nem jelent gondot a szerzőség bizonytalansága, mert örülnek a grafikusok, ha egy-egy munkáját közzéteszik a weben, csak nyomtatásban szokott gondot jelenteni a szerzőségi kérdés.

A grafikus blogok kapcsolatteremtő hálózatuk és a népszerűségünk, tömeghatásuk révén kirostálják a színvonaltalan termékeket, és csak azok lesznek igazán népszerűek, amelyek színvonalasak is.

A grafikai blogok alapján készített nyomtatott kiadványokat elkapkodják, komoly anyagi bevételre lehet szert tenni belőlük, de csak szigorú szerkesztés és szakmai minősítés esetén életképesek ezek a blogok és kiadványok.

A blogok vizuális kérdései

Rosta Péter főiskolai tanársegéd (Kodolányi János Főiskola)Alapkérdés, hogy lehet-e a blog a vizuális önkifejezés része? A gyorsan változó blogoszférában ami tegnap fontos volt, az manapság már értékét veszítheti.

A blogokban:

– a hordozó felület a számítógép (RGB színek, betűtípusok);
– az üzenet meghatározhatatlan;
– a kulturális környezet az egész világ.

A MySpace nevű közösségi webhelyen erősen strukturált térben jeleníthetjük meg az anyaginkat, ami az egyéni vizuális kreativitást behatárolja, ez a grafikai megjelenést egysíkúvá teszi.

A tipográfia területén mára az Ariel, a Times és a Windowsba beépített fontok világában mozgunk. Kérdés, hogy lehet-e a vizuális önkifejezés eszköze ez a szűk, behatárolt tipográfiai környezet?

A blognak nincs megrendelője, csak önkifejezés van. Nincs kritikája a blog tartalmának: mert kevesen olvassák. A kapcsolatépítő oldalakon nincsenek vizuálisan értékelhető alkotások az önarcképek között, mert a képzőművészetnek ezt a formáját tanulni kell, és a kapcsolatépítő oldalakat mindenki használja, és bárki tehet fel önarcképeket, előképzettség nélkül. A vizuális tartalmú amatőr blogoknak a 90%-a nem művészi munka, digitális fotókat könnyen készíthet bárki, és nincs megfogható, képi formájuk, ezzel tömegessé válnak. Nagyon gyakoriak az amatőr vizuális blogokban a „megmutatom, milyen vagyok én” képek.

A tipográfia a verbális üzenet vizuális megjelenése geometriai felületen belül. Vannak tipográfiai blogok, naponta több ezer betűtípust alkotnak, amit le lehet tölteni vagy meg lehet venni, ám a blogokban nincs művészi értelemben vett tipográfia. Nem tudunk információt adni ezen a felületen a tipográfiával, mert a blogokon jelenleg elérhető tipográfiai világ túl egyszerű, primitív. A blogokban csak két betűtípus van, míg a Wordben alapértelmezettként van telepítve 150 font. Kérdés, hogy mikor jutunk el idáig a blogokban?

A betűtípusok kreatív alkalmazásával emóciókat, érzelmeket, üzeneteket tudunk átadni tipográfiai eszközökkel, de ezek csak a professzionális grafikusok, tipográfusok oldalain találhatók meg! A blogok nagyobb részét nem érdekli az esztétikum, a grafikai mondanivaló.

Amikor avatárt töltenek fel az amatőr felhasználók a blogjukba, az valójában egy minimálgrafika. Jellemzően nem arcot, hanem piktogramot, grafikát alkalmaznak az avatárban, amely nagyon pici méretben mutatja be az ismerősöknek, hogy ki a blogger.

Vannak tipográfiai megoldású avatárok is, amelyek betűkkel képesek személyes információkat átadni. Meg fog jelenni a blogok jövőjében a harmadik dimenzió is, hisz ma mindenhol három dimenzióban gondolkodnak. Ha nem is szükséges, de kikerülhetetlen a blogokban a harmadik dimenzió, és nehéz lesz technikailag megvalósítani.

A vizualitás az önkifejezés alapvető eszközévé válik a nem profi grafikusok számára is, csak egy grefikai szoftver szükséges hozzá. Ezek az eszközök rendelkezésére állnak mindenkinek, nem kell grafikusnak lenni a grafikus szoftverek kezeléséhez, így alakulnak ki a kreatív alkotások. A mai blogvilágban már az lehet grafikus, aki akar, nincs kritika, pillanatnyiak az értékek, napi ötletek kerülnek fel a blogokba is. Az alapvető műveleti eszköz a grafikai, vizuális blogok világában a mobiltelefon, a beépített grafikai, képalkotó és internetes eszközöknek köszönhetően.

Van-e létjogosultsága a blogszövegeknek egy irodalomtankönyvben?

Dr. Fűzfa Balázs

Lehet-e a klasszikus irodalmat a blog „frivol” környezetében megjelentetni? A blog megjelenhet-e a az irodalomtankönyvekben?

Az élményközpontú irodalomtanítás koncepciója már 20 éves. A kreatív irodalomtanítás, a drámajátékok, az SMS-nyelv az 1990-es évek közepén a szerző saját tanítási gyakorlatában megjelent. Ennek jó példája, hogy három-négy féléven keresztül Ottlik Géza Iskola a határon című regényét úgy dolgozták fel, hogy a valóságban is megkeresték a regény nyomait, helyszíneit. A hipertextualitás jegyeit kereste a szerző Ottlik regényében.

2001-2002. körül irodalom-tankönyvi kutatást végeztek, amelynek az eredménye az lett, hogy bajban van az irodalomtankönyvek szerkesztése: kis irodalomtörténészeket akarnak nevelni a tankönyvek. Ennek elkerülésére új koncepciójú tankönyvcsalád kell, a Krónika Nova Kiadó felkérésére elkezdte a szerző megírni ezeket az új tankönyveket, és fordított sorrendben születnek meg a könyvek, először a 12.-es készült el, és onnan visszafelé születnek meg. Fő célként a vizualitásra nagy hangsúlyt helyeznek, oldalnyi képek, oldalpárokon 5-6 kép, filmrészletek szerepelnek a kötetekben. A koncepció szerint nem az irodalomtörténeti adatok a lényegesek, ám az érettségi ezt követeli meg. Mivel az emberek nem tanulják meg az irodalmat, csak az adatokat, ezért az irodalom egyre kevésbé lesz fontos! Ennek a folyamatnak az eredményeképpen a fontosság csökkenésével ki fog veszni az irodalom a kötelező érettségi tárgyak közül. A lényeg pedig a szöveg megértése lenne!

A blog az önkifejezés, az egyén harmóniájának kifejezése, ezért helye lehet az irodalomtanításban az irodalomtörténet mellett. A blog azért kell az irodalomtankönyvbe, mert a diákok sok blogot és nagyon gyorsan olvasnak. A szöveg tehát nélkülözhetetlen az életükhöz, csak ezek másfajta szövegek!

A blog műfajáról

Csala Bertalan

Az előadás alapján készült cikket teljes terjedelmében közöljük, ezért itt csak az előadás kérdésfölvetésének összefoglalása szerepel.

A „blog” nevű internetes jelenség egyre népszerűbb, sőt mondhatjuk, hogy közismert, és még mindig nehéz egyértelműen definiálni. Egy valami azonban biztosnak látszik: a (viszonylag) új internetes médium sorsa fordulóponthoz érkezett. Amikor először, hét évvel ezelőtt, akkor formálódó szakdolgozatom kapcsán elkezdtem a blogokkal foglalkozni, még egy anarchikusan szerveződő, nyílt, amorf világ tárul elém. Mára a helyzet mintha megváltozott volna.

Azok a blogok, amelyek valós értékeket hordoznak, de „nincs mögöttük senki”, nincs profi reklámjuk, se kellő kapcsolatuk, nem valószínű, hogy sok emberhez eljuthatnak.

Mi több, a komolytalanság légköre lengi be az ilyen blogokat. Persze, nem volt a blogolás hivatalos, komoly dolog sohasem. Mégis az establishment blogjai, a mögöttük álló apparátus és szakértelem, valamint a blogos világon kívülről hozott hírnév miatt nem ugyanúgy komolytalanok, mint az amatőrök blogjai. Ők tudatosan komolytalanok. Miközben az amatőrök blogolása pusztán játék marad. Egyre szűkebb körben játszott játék.

A blogszcéna tehát nem a modern vox populi színhelye. Hallatja ugyan hangját a nép ezen keresztül, csak mintha valaki letekerte volna a hangerőt.

A blogok nyelvészeti aspektusai

Dr. Bódi Zoltán főiskolai tanár (Kodolányi János Főiskola)

Az előadás alapján készült cikket teljes terjedelmében közöljük, ezért itt csak az előadás kérdésfölvetésének összefoglalása szerepel.

A blogok műfaji besorolására már született kísérlet, de például Csala Bertalan munkája, amely főként tartalmi és formai szempontokat követ, egyelőre csak ennek a műfajnak a sokféleségére tudott rámutatni és az egységes műfaji jellemzők közül keveset mutatott csak ki (Csala 2005). Ennek a dolgozatnak a célja a blogok nyelvi műfaji keretbe foglalása.

A műfaj a szöveg konkrét megnyilvánulási formája, azaz a szövegalkotó és befogadó diskurzusközösségében jön létre, konkrét kommunikatív cél elérése érdekében formál a diskurzusközösség egy szövegműfajt az általuk elismert szerkezetűre.

A műfajok meghatározott kommunikatív célt követnek, a diskurzusközösségek belső törvényszerűségeinek megfelelően formálódnak, így az egyes műfajokhoz tartozó szövegpéldányok szerkezetileg, tartalmilag, stílusban, a mögöttes retorikai cselekedetben hasonlóságot, egységességet mutatnak. A cikkben a blogoknak ezeket a szerkezeti, tartalmi, formai jellemzőit foglalja össze a szerző, megkísérelve a blog műfajának a körvonalazását.

 Az irodalmi blogok

Balogh Endre a Prae.hu főszerkesztője

A hagyományos médiából hiányzott a dialogicitás, csak az olvasói levél, a betelefonálós műsor jelenítette meg az interaktivitást. Mára ez megváltozott: már a tárgyi valóság eseményei is gyakran a Facebookon jelennek meg.

Kezdetben a weben gondosan szerkesztett tartalmak jelentek meg, manapság pedig már megjelentek a szerkesztetlen szövegek is például a blogokban. A szerkesztett tartalomra állandó szükség van, nem nyomhatja el a szerkesztetlen tartalom, hiába gyorsabb! Az irodalmi nyilvánosságot alapvetően megváltoztatja a blog, felgyorsítja, szövegműfajában átalakítja. Kialakul egy szerzői gárda egy-egy irodalmi blogon, gyors lesz a kritika ritmusa, az új írásbeliség is megjelenik az irodalmi szövegek körében a blogoknak köszönhetően. Az új írásbeliség a hagyományos írásbeliséget nem módosítja, aki korábban nem tanult meg helyesen írni, az a webes környezetben jól érzi magát. A „rontott magyar nyelvet” lehet tudatosan is használni, ezzel az írásbeliség reflektáltabb lesz. Alternatív helyesírás alakul ki az akadémiai mellett?

A művészetről való beszéd tere átkerült az internetre, a blogokba. Kötetlen megbeszélés alakul ki a blogok környezetében, míg ezek a kötetlen megbeszélések a tárgyi valóságban eltűnnek, addig a blogokban visszakereshetőek.

Az irodalom a blog segítségével kikerülhetnek forgalmas internetes csomópontokra (pl. Index), a tárgyi valóságban ez nem ilyen egyszerű. A blogos irodalom tehát a forgalmas internetes csomópontoknak vagy a print kiadásoknak a segítéségével lehet sikeres.

A blogok szerepe egy online folyóiratban

Nagy Gabriella felelős szerkesztő Litera.hu
A weblog kifejezés 1997-ben hangzott el először, ám a tömeges elterjedése 2001. szeptember 11-nek köszönhető.

A blogban az írás és az olvasás már nem magányos tevékenység, a blogot közösen alkotják írók és olvasók.

Különböző akciók népszerűsítették a blogot az irodalom környezetében. 2000-ben az Origó pályázatára internetes regények születtek, Jake Smiles anyagából könyv is született. 2001-2002-ben a Terasz.hu kezdeményezésére kortárs írók írtak naplókat, amelyek klasszikus értelemben vett irodalmi blogok lettek.

Mi az az irodalmi blog? Legfőbb jellemzője, hogy irodalmi mű létrehozásának az igényével az interneten születik a szöveg, amely folytonosan publikálódik. Vannak az irodalomról beszélő blogok: ezek kortárs írók blogjai, a kortárs írói honlapokat szokták így hívni. Máshol, nyomtatásban megjelent szövegeket adnak ki a blogon a kortárs írók, és a róla szóló kritikákat mutatják be, ám nem közölnek ezeken a blogokon új szövegeket! Az irodalmi blogot író szerzőnek nem kell tökéletességre törekednie, ám ha nyomdába kell leadni a szöveget, akkor nagyon alaposan ellenőrzik!

A weben, a blogokban olvasókat is akarnak keresni az írók, a legtöbb emberhez ma az interneten lehet eljut ni, ha nem aknázza ezt ki a kortárs író, akkor lehetőséget vesz el magától.

Az olvasók célja, hogy az írókról valami rejtett érdekességet találjon, személyes kapcsolatba tudjon kerülni az íróval. Ma már a mikroblogon, a Twitteren is egyre több szerző teszi ismertté magát. A szerzőnek közléskényszere van, ezért ír, a notesz helyett a blogokra, a Twitterre, a Tumblr-re dobják föl a szerzők a szövegeiket. Így gyors reakció jöhet ezekre a szerzői gondolatvázlatokra. A hivatásszerűen író ember alkotói folyamatába jobban belekapcsolódhat az olvasói interakció ezeknek az eszközöknek köszönhetően. Az a kérdés, hogy ezután megírja-e a könyvet a szerző, és kiadják-e azt a szöveget, vagy csak egy gondolattöredék marad.

A kiadók közül sokan letiltják az irodalmi blogokat a mű kiadása előtt fél évvel, ám ez hibás hozzáállás, mert minden megjelenés növeli a szerző ismertségét, így nagyobb vevőkörnyezet alakulhat ki.

A szakitshabirsz.blog.hu című blognak a bejegyzései szakításról szóló történetekből állnak, és a népszerű posztokat kiadták könyvben is. Az irodalmi blogok annyira személyesek, és annyira intim betekintést adnak a szerzői folyamatba, hogy már könyvet szinte nem is vesznek az olvasók, hanem csak blogot olvasnak. Az emberek számára (legyenek azok profi írók vagy amatőrök) a legkényelmesebb írási forma a blog, igaz, nagyon változatos a minőség, ám legalább sok szöveg születik ilyen módon.

Bódi Zoltán az E-nyelv Magazin aktuális számának szerkesztője

Új hozzászólás