Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Helynévrövidülések, helynévtorzítások Tetten ért szavak 16.

2010.08.16.8 hozzászólás

Néhány éve történt, hogy a Budapestre tartó IC étkezőkocsijában megkérdezték tőlem: meddig megyek. Mondom: Pestig. Az „ittasellátós” ijedt arccal: Ajaj, ez a vonat nem megy Pestig! Hogyhogy? kérdeztem… Kaján válasz: Hát a Délibe megy, az pedig Budán van!

A mindennapi nyelvhasználatban, amelynek szokásszerű eseményeit folklórnak, mai folklórnak is nevezhetjük, gyakori jelenség a helységnevek átalakítása (megváltoztatása). A másik forrás a fölerősödő marketingszemlélet: az eredetire rímelő, új frappáns, vagy annak tűnő, de erőltetett nevek, névváltozatok létrehozása. A leggyakoribb nyelvi eljárás: a rövidítést vagy névtorzítás.

Lássuk előbb a rövidítést! A rövidüléses névadás voltaképpen detrakció (vagyis kihagyás, csökkentés), és gyakorlati oka lehet sok bonyolult, összetett név, illetve a beszédbeli ökonómia. Számos, a retorikában külön néven nevezett formája van a rövidítéseknek. A nemzetközi példák között elsőként Amszterdam egészen közkeletű A’dam nevét hozom példának. A jelenség retorikai neve szinkopé: a szó belsejéből kihagyott egy vagy több elemet jelenti. A magyar nyelvben hasonló eset: Egom (Esztergom), Zeg, Zaszeg (Zalaegerszeg), Móvár (Mosonmagyaróvár). Igen gyakori eljárás az apokopé, a szó végének elhagyása (levágása): Nyíregy (Nyíregyháza), Balmaz (Balmazújváros), Kisúj (Kisújszállás). Voltaképpen alig találtunk példát a fordítottjára, az aferézisre (a szó elejének elhagyására): Újhel (Újhely) (Sátoraljaújhely).

A rövidüléses formák sokszor továbbképzéssel kapcsolódnak: Kecsó (Kecskemét), Szombihely, Zombihely (Szombathely), Zami (Zamárdi).

Bonyolult és nem egészen tisztázott módon rövidült a Széll Kálmán tér (ma: Moszkva tér) Kalef formává.

A rövidüléses névadásban az elmúlt évtizedekben erősödött meg jelentősen a betűszavak száma. Néhány újabb betűszavas hely-, illetve intézménynév: BAH-csomópont (Budaörsi út–Alkotás utca–Hegyalja út), Pecsa (Petőfi Csarnok), Köki (Kőbánya–Kispest), Műpa (Művészetek Palotája), Lumú (Ludvig Múzeum), Szépmű (Szépművészeti Múzeum), Csótó (Csónakázó-tó, Szombathely), Hemo (Helyőrségi Művelődési Otthon, Szombathely), Picsa (Piliscsaba), Pivövá (Pilisvörösvár), Zépé/Zöpa (Zöld Pardon – szórakozóhely, Budapest).

A névtorzítással létrejött helynév-alakváltozatok azért érdekesek, mert többnyire valamilyen érzelmi viszonyt fogalmaznak meg. Voltaképpen a még nem elfeledett helynévcsúfolók újabb, rövid formáit jelentik. Pl. Kibanya, Kőbanya, Lóbánya (Kőbánya), Rákosborzasztó (valamelyik Rákos- kezdetű település, ma Budapest része; rendszerint akkor mondják, ha valami nagyon messze van), Dilisszántó (Pilisszántó), Lehánytfalu (Leányfalu), Dunaparaszti (Dunaharaszti), Jászkarafaszajenő (Jászkarajenő). Hogy ezek a torzított helynevek olykor mennyire bántóak, csúfolkodóak, jól jelzi, hogy például az utóbbit kikérte magának egyik neves írónk. (Podmaniczky Szilárd tiltakozott egyszer szülőhelye nevének ilyen, tréfásnak szánt eltorzítása miatt.)

A reklámcélból való névtorzítás ugyancsak a legújabb idők módszere. Kezdetben az eredeti hangzásmódot megtartva torzították a helyneveket, később sokszor már ezzel sem törődtek, mert a torzított nevek új paradigmát indítottak el. Pl. Budapest nevének hangzását még hűen követi a Budafest, a Futapest, a Foodapest, a Bluesapest, a Tudapest, de a Futa- önállóan is szereplő előtaggá (prefixum) vált, s így lett Futafehérvár, Futagyőr, sőt Futafalu (ez utóbbi egy dunavarsányi rendezvény). Számos más névvel alkottak hasonló reklámértékű nevet. Pl. Wesztergom (Esztergom a western városa), Dzsesszmély (jazznapok Neszmélyen).

További, meglehetősen erőltetett (divatos) próbálkozások: Budántúli tavasz, Pestreszabott magazin…

A példa nemzetközi jellegére utal: I AMsterdam.

Érdekes lenne megvizsgálni azt, hogy mely településeknek nincsenek „becézett” alakjai, s hogy ennek vannak-e nyelvtani kritériumai. Nyilvánvalónak tűnik, hogy alapvetően a hosszabb települések nevét rövidítik, s így rövidebb, gazdaságosabb név keletkezik (Budapest helyett Pest, ami sok tréfának a kiindulópontja), máskor az „infantilisnek” nevezett –i képzős beszédmóddal valamiféle érzelmet sugallnak (Szombihely, Zami), ismét máskor pedig kihasználják a köznyelvi mozaikszóképzés rövidítő technikáját (Pivövá).

Jegyzet: Ez az írás A helynevek antropológiai nézőpontból című nagyobb tanulmány rövid, új példákkal kiegészített részlete.

8 hozzászólás

#1 vilma 2010. 08. 19. 08:28:35

Az aferézisre lehet példa: Duna-, Tisza- vagy Balatonfüred, Duna-, Budakeszi típusú nevekben az utólag odabiggyesztett elemet nem mondják, hanem az eredeti Füred, Keszi néven emlegetik a települést. Vagy Százhalombatta a helyiek szóhasználatában Batta, Hajdúszoboszló is inkább csak Szoboszló. Hódmezővásárhely pedig Vásárhely. Olyan is van, hogy mind a szó eleje, mind a vége hiányzik: a cikkben is szereplő Jászkarajenőt Karának mondják.

#2 borz 2010. 08. 27. 09:38:14

A sértő, bántó torzításra pedig példa: Romaszombat (Rimaszombat).

#3 Kiss Emese 2010. 09. 15. 15:57:11

További példák afézisre: Újvár (Érsekújvár), Ság (Ipolyság), Udvarhely (Székelyudvarhely) és a “szentek”, pl. Szentimre (Csíkszentimre) stb.

#4 nannov 2012. 05. 9. 00:56:10

Látom, nem mostani cikk, de egy kis kiegészítés az utókornak:
nekem nagyon furcsa, hogy az aferézisre alig talál példát a szerző. Az én jellemző “előfordulási helyem” az Alföld és Észak-Magyarország, de itt tömkelegével vannak ilyen településnevek. Szerintem lényegesen több példát találunk erre, mint az apokopéra.

#5 mëppó 2012. 05. 9. 14:27:22

Szërintem is több példa van az afërézisre: Nagyvárad – Várad, Székëlyudvarhely – Udvarhely, Máramarossziget – Sziget stb.

Nëm értëm miért këll görög szavakat használnunk. Nëm mellesleg, az afërézis (aphairészisz) nëm jelënt ëgyebet, mint ‘elvétel’-t, tëhát nincs benne utalás arra, hogy honnan vëszünk (a szó végéből, vagy az elejéből). Hasonló a helyzet az apokopéval, ami csupácsak ‘lëvágás’-t jelënt (hogy honnan, nëm tudni).

#6 dana 2012. 11. 4. 12:30:14

Számomra az is érdekes volt, amikor Dánszentmiklóst hallottam csak így emlegetni: Dános.

#7 sziszi 2012. 11. 4. 22:58:01

Szombathely: Zombihely.

#8 debi 2014. 10. 24. 10:33:56

Debi – Debrecenre

Új hozzászólás